Akadémiai Kiadó

Flórián Mária érdeklődésének középpontjában a magyar parasztság öltözködése áll. Az 1960-as években még tanulmányozhatta egy falu köznapi és ünnepi, életkorhoz és alkalomhoz igazodó öltözködésének a 19-20. században kialakult és még működő szabályait. Népviseletről szóló tanulmányai ráébresztették, hogy mennyire hiányosak a közrend kora újkori ruházkodására vonatkozó ismereteink. Akadémiai doktori értekezésének most közreadott fejezete a kézművesek hatósági árszabásainak időben és térben is sorozatos adataival az eddig adatszegény 17-18. századi, 19. század eleji paraszti öltözködésről, egyes öltözetdarabok formai változásairól és olyan ruhafélékről szól, amelyekről az árszabások révén szereztünk tudomást. 

Míg a népviselet-kutatás eleddig elsősorban a parasztok és a felsőbb társadalmi osztályok öltözködésének különbségeit hangsúlyozta, ez a kötet a nemesi rend, a városi polgárság öltözködésével összevetve vizsgálja a közrend viseletét. A történeti Magyarország nagyobb tájegységeiben kimutatható öltözködési különbségeket - többek között - a hódoltság kori „két birodalomhoz tartozásunkkal”, a balkáni kereskedelem és a „nyugati” öltözködési szokások egyidejű hatásával magyarázza. Hangsúlyozza a 18. században betelepülő, nyugati polgári stílust követő mesterek ruhaféléinek hatását a hazai öltözködési kultúrára, és kiemelten a vásározó szabók szerepét az újabb divatjelenségek terjesztésében, a falusi lakosság tömegáruval való ellátásában.